Innovatív építészet és városszövet – ellentét vagy lehetőség

Amikor nyaralás közben ellátogatunk egy kisvárosba, gyakran a hely sajátos hangulata és néhány emblematikus épület marad meg bennünk legélénkebben – azok, amelyek történelmi, kulturális vagy vallási jelentőségük révén markánsan kiemelkednek környezetükből. Ezeket az épületeket gyakran térbeli tájékozódási pontként, landmarkként érzékeljük.

Ilyen szimbolikus épület például Oslóban a Snøhetta tervezte Operaház, Hamburgban a Herzog & de Meuron által megálmodott Elbphilharmonie, vagy Debrecenben a Nagyerdei Stadion és az Aquaticum Strandfürdő. Ezek az épületek nem pusztán középületek: emlékké válnak, amelyek formavilágukkal, közösségformáló erejükkel és ikonikus megjelenésükkel erőteljesen kitűnnek környezetükből.

Egy városkép azonban akkor kellemes és élhető, ha a landmark épületek a megfelelő környezetben jelennek meg. Előfordul olyan építészeti kihívás is, amikor stúdiónknak egy teljesen semleges épületet kell tervezni. Olyat, amely tömegével és homlokzati megjelenésével valóban belesimul az utcaképbe, hogy hátteret képezzen a város számára kiemelten fontos történelmi jelentőségű, ikonikus épületek számára. Az ilyen épületek vizuálisan nem dominálnak, de fontos szerepet töltenek be az összképet illetően.

A Debrecen történelmi központjában épülő, a Nagytemplom, a Református Kollégium és Kossuth tér közelébe tervezett foghíj beépítések esetében gyakran a „background architecture” elvei mentén dolgozunk. A Hilton Garden Inn és a Péterfia Corner épületeinek tömege, párkánymagassága, homlokzati tagolásuk egyfajta pontos mértani szerkesztés eredményeképp jól illeszkednek a tömbben már kialakult, a meglévő szomszédos épületek által meghatározott rendhez. Karakterüket elsősorban a visszafogottság, a használhatóság, fenntarthatóság és az időtállóság határozza meg, melyek egyszerű, racionális építészeti választ kínálnak gyakran igen komplex problémákra.

Azonban a „háttérbe tervezett” épületeknek is lehet egyénisége, gondoljunk csak az Andrássy út palotáira. A szimmetrikus homlokzatokkal, ritmikus ablakosztásukkal, erkélysorokkal és oszlopokkal rendelkező épületek egységes térfalat képeznek a főváros egyik legjelentősebb történeti sugárútján az Oktogon és a Deák Ferenc tér között, miközben az egyéni megbízói igényeknek megfelelően kialakított részletgazdag és elegáns homlokzataikkal egyenként is valódi „sztárépületek”.

A debreceni Bethlen utcába tervezett lakópark fejlesztésünk esetében az illeszkedés alapvetően fontos volt, de a telken található, 1900-as évek elején épült helyi védettség alatt álló kis ház miatt a fejlesztés egy kis részletében mégis különleges lesz. A Mercure Hotel épülete tartja a zártsorú utcaképet, mégis a bejárati zónában kialakított elegáns kültéri átrium kozmopolita hangulata és erőteljes formai megjelenése különleges vizuális élményt nyújt, határozott karaktert ad az épületnek.

Az innovatív dizájn lényege, hogy túlmutat a megszokotton és új megoldást hoz. Hiszünk benne, ahogyan az emberek is, az épületek is különbözőek, egyenként értékesek. Akármilyen szerepet is töltenek be a városszövetben, lehetnek izgalmasak, újszerűek. Munkánk során számba vesszük a programot és a lehetőségeket, kísérletezünk, keressük az új utakat, és így gyakran a lehetetlennek tűnő kérdésekre is érdekes, jól működő válaszokat találunk.

A célunk nem pusztán az, hogy újabb ikonokat állítsunk a városba, hanem hogy olyan környezetet hozzunk létre, ahol minden épület – legyen háttér vagy főszereplő – saját szerepét betöltve járuljon hozzá egy élhető, szerethető és hosszú távon is működő városi egészhez.