Debreceni Nagyerdei Stadion

A debreceni Nagyerdő története több száz évre tekint vissza, ma Natura2000 védettséget élvező közpark és Debrecen városának kulcsfontosságú zöldterülete. Rekreációs célú fejlesztésének egyik katalizátora lett a BORD Építész Stúdió által tervezett Nagyerdei Stadion.

A projekt a helyszínt és annak történetiségét figyelembe véve kitüntetett hellyé transzformál egy méltatlanul elhanyagolt területet. 1933-tól 1970-ig működött itt a jelenlegi stadion elődje, Magyarország első ilyen létesítménye: egy földsáncokkal körbevett labdarúgó- és atlétikai pálya. Az új sportlétesítmény így egy 80 éves tradíciót visz tovább és emel át a 21. századba, új réteget létrehozva a nagy múltú helyszínen.

A tervezés során az egyik fő kérdés az volt, milyen is a jövő stadionja és hogyan hangolható össze a táji és városi környezettel. A válasz egy nyitott, dinamikus, tiszta és flexibilis közösségi tér, egy multifunkcionális központ, amelyben sport, kultúra és szórakozás kapcsolódik össze.

Feladatunk volt, hogy szem előtt tartva a Nagyerdő védett élővilágát, egy új, élhető városi parkot hozzunk létre, mely helyet teremt egyaránt sportolásra, szórakozásra, kikapcsolódásra és pihenésre is.

Ennek központi elemeként terveztük a Nagyerdei Stadion épületet, melyet a park szintjén elhelyezett 7000m2 szolgáltatás: éttermek, kávézók, teraszok és rendezvényterek létesítése által kapcsoltunk be a város vérkeringésébe.

A fák a terület karakterének alapvető meghatározói: az egykori lelátó földsáncai mentén szinte zárt tömeget képeznek. Hogy ezt az erőteljes vonalat feloldjuk, a fák lombkoronájának szintjén kanyargó, önmagába záruló, lebegő járda vezeti fel az épület koreográfiáját. Ennek az útnak az energiája „feszíti ki” a koncepciót egészen a lelátó tölcséréig, tágas és szűkülő terek ritmikus váltakozásával.

Az épületet övező levegőben vezetett sétány, mint építészeti elem határolja, és definiálja a park belső, aktívan használt területeit, mintegy átmeneti zónát képezve az érintetlen természet és a mesterséges, épített világ között.

Az épületet körbezáró, 10m széles, 1100m hosszú sétaút fel-le kanyargó szerkezete több helyen játékosan áttört, izgalmas látványt nyújtva a park használóinak az év minden napján. Azonban sport események alkalmával a szurkolók is ezen az útvonalon érkeznek a stadion nézőterének bejárataihoz. A Le Corbusier-i modulor szerkesztési szabályait alapul véve, meglepő arányú, széles, ugyanakkor alacsony nyílások vezetnektnek a nézőtér monumentális belső terébe. Az egész világon egyedülálló szektor-szélességű megnyitásokon át kilépve a lelátóra, a hatalmas tér élménye a közösségben való feloldódást szolgálja.

A környező erdei világ a lelátó minden pontján érzékelhető, elválaszthatatlanul összekapcsolva a stadiont a hellyel, ahol megépült.

Az épület formájának meghatározó eleme a szabályos parabola keresztmetszetű lelátó „tál”. Finoman megdöntve azt, az épület belsőből, a tető felett kilátás nyílik a fák lomkoronájára. A pályától vizuálisan és funkcionálisan elemelkedő lelátó tartószerkezet a sarkokon is ívesen fordul át. A nézőtér energikus formáját már építés alatt „a futball operaháza”-nak nevezték.

A lombkoronaszinten lampionként „lebegő” héjat teflonbevonatú membrán borítja. A természeti környezetbe és a városi szövetbe jól illeszkedő, visszafogott, légies épület szerényen a közösségi létet helyezi középpontba, mégis az épület a város egyik legfontosabb jelképévé vált.