Nagyerdei Stadion

A debreceni Nagyerdő története több száz évre tekint vissza, ma Natura2000 védettséget élvező közpark és Debrecen városának kulcsfontosságú zöldterülete. 1933-tól 1970-ig működött itt a jelenlegi stadion elődje, Magyarország első stadionja: egy földsáncokkal körbevett labdarúgó- és atlétikai pálya. Az új sportlétesítmény így egy 80 éves tradíciót visz tovább és emel át a 21. századba, új réteget létrehozva a nagy múltú helyszínen. A tervezés során az egyik fő kérdés az volt, milyen is a jövő stadionja és hogyan hangolható össze a táji és városi környezettel. A válasz egy nyitott, dinamikus, tiszta és flexibilis közösségi tér, egy multifunkcionális központ, amelyben sport, kultúra és szórakozás kapcsolódik össze.

A Nagyerdei Stadion multifunkciós épületének park szintjére 7000m2 szolgáltatást terveztünk: éttermet, kávézót, sportbárt és rendezvényterek létesítésére alkalmas külső és belső tereket. Ezek a funkciók új életet visznek a korábban elhanyagolt parkba, hozzájárulva egy rendezett, vonzó és élehető zöld környezet kialakításához, miközben az épület fenntartható üzemeltetését is elősegíthetik. A természetes erdei környezet és az épület között átmeneti zónaként egy a fák lombkoronájának szintjén kanyargó, önmagába záruló, lebegő sétányt terveztünk. Ennek az útnak az energiája „feszíti ki” az épületet egészen a lelátó tölcséréig, tágas és szűkülő terek ritmikus váltakozásával.

A 10m széles és 1100m hosszú sétaút kanyargó szerkezete több helyen játékosan áttört, így izgalmas látványt nyújt a park használói számára az év minden napján. Sportesemények alkalmával a szurkolók is ezen az útvonalon érkeznek a lelátóhoz. A stadion térbe széles, mégis meglepően alacsony nyílások vezetnek. Az egész világon egyedülálló, szektor-szélességű nyílásokon keresztül kilépve a lelátóra, a hatalmas tér látványa még inkább erősíti a közösségi élményt.

Az épület formájának meghatározó eleme a szabályos parabola keresztmetszetű lelátó „tál”. Ezt a formát finoman megdöntöttük, hogy a tető felett kilátás nyíljon a fák lomkoronájára. A pályától vizuálisan és funkcionálisan elemelkedő lelátó a sarkokon is ívesen fordul át. A nézőtér energikus formáját már építés alatt „a futball operaházának nevezték. A lombkoronaszinten lampionként „lebegő” héjat teflonbevonatú membrán borítja.

A természeti környezetbe és a városi szövetbe jól illeszkedő, légies épület szerényen a közösségi létet helyezi középpontba, miközben az épület a város egyik legfontosabb jelképévé vált. Az északi rendezvénytérhez kapcsolódóan pedig továbbra is ott áll a Marathoni-kapu, amely az egykori legendás stadion emlékét őrzi.