Több, mint fenntarthatóság

A következőkben néhány saját projektünkön keresztül mutatjuk be, hogy ezek az alapelvek miként jelennek meg a gyakorlatban.

A Mercure Tokaj 1977-ben alagútzsalus építéstechnológiával épült vasbeton szerkezete alapvetően alkalmas volt arra, hogy egy, a modern idegenforgalmi igényeknek megfelelő szállodát tervezzünk belőle. A szerkezetig visszabontott vázat az új funkcionális és technológiai követelményeknek megfelelően alakítottuk át, valamint bővítettük, melynek eredményeképp a közvetlen a Bodrog partján fekvő egykor organikus stílusú szálloda új külsővel, modern épületként nyitotta meg újra kapuit.

A Péterfia Corner épülete Debrecen főutcáján, a Piac utcán a város történeti központjában, a Református Nagytemplom közelében található. A 70-es években épült ház hosszú ideig szakszervezeti székházként működött. Stúdiónk azt a megbízást kapta, hogy iroda és lakó funkcióval építse újjá. Az eredeti épület előregyártott vasbeton váza tökéletesen alkalmas volt arra, hogy befogadja az új funkciót, így az újjáépítés a szerkezet megtartásával és megerősítésével kezdődött. A Piac utca klasszicista, szecessziós és eklektikus épületei által alkotott térfalban a Péterfia Corner épülete ma új arccal jelenik meg, miközben megújulása nemcsak városképi, hanem fenntarthatósági szempontból is tudatos döntés eredménye.

A Debreceni Egyetem Innovációs Központja a város peremén, újonnan parcellázott területen valósult meg. Az épület célja, hogy otthont adjon az egyetemi kutatásnak, fejlesztésnek és prototípusgyártásnak. Az egyszerű téglatest formájú pillérvázas épület háromszintes szerkezete szintenként más anyagok felhasználásával készült. A földszint, ahol a gyártási funkció kapott helyet, vasbeton vázas. A középső szintre, a megérkezés szintjére, ahol a közösségi funkciók találhatók, dekoratív acél pillér kötegeken nyugvó rétegelt ragasztott fafödémet terveztünk a nagy fesztávok áthidalására. A felső szint a csendes kutatás szintje, ahol az irodák helyezkednek el, filigrán acél vázas, szintén fa födémet kapott.

Tehát a különböző funkciókat kiszolgáló szintek különböző szerkezeti kialakítást kaptak. E mellett a fa, mint megújuló nyersanyag alacsony beépített karbon lábnyommal rendelkezik, de legnagyobb előnye, hogy kellemes környezetet hoz létre maga körül, emberközeli, természetes anyag, amely egyszerre inspirál és megnyugtat. A fa szerkezet a széles homlokzati teraszokon is megjelenik, mely méginkább kihangsúlyozva az építészeti koncepciót.

A kulturális és közösségi fenntarthatóság vizsgálata alapvető követelmény minden épület esetében. „Környezetünk fizikai értelemben objektumokból és a közöttük lévő szabad terek rendszeréből áll. Ez az az épített keret, amely magában hordozza egy hely emlékeit. Társadalmi értelemben azonban környezetünket legalább ugyanennyire meghatározza az ott élők életmódja, szokásrendszere és kapcsolatai. A társadalom fejlődése során megőrzi, miközben folyamatosan alakítja azokat az értékeket, amelyek alapján önmagára ismer. Az új épületeket, amelyek mozaikként épülnek be környezetünkbe, ennek tudatában tervezzük.” – hangsúlyozta Péter előadásában.

A Tokaji borvidék évszázadokon keresztül a településekre szerveződött borászati kultúrára épült. A szőlőtermesztés a dűlőkben zajlott, a feldolgozás, az érlelés és a kereskedelem azonban a falvak és mezővárosok sűrű szövetében kapott helyet. Mádon, a riolittufába vájt pincék és pincerendszerek a településeken belül vagy azok közvetlen határában alakultak ki, szervesen kapcsolódva a lakóházakhoz, borházakhoz és kereskedőházakhoz. A hely karakterét így a pincesorok és a történeti utcaképek által formált kompakt településkép, valamint a mezőgazdasági táj végtelen szőlőföldjeinek látványa formálták. Ez a település és táj közötti egyensúly évszázadokon át meghatározta Tokaj-Hegyalja arculatát.

 A HOLDVÖLGY tervezése során ezt a hagyományt tekintettük kiindulópontnak. A helyszín a településszöveten belül egy nagyobb, pincegádorokkal és támfalakkal tarkított fás terület, szövevényes történeti pincerendszerrel a föld alatt. Ezért a borászat épületét a meglévő támfalakhoz kapcsolódva, részben a talajba rejtve helyeztük el. Így továbbra is a pincegádorok, a kő támfalak és a kis léptékű falukép maradt a meghatározó látványelem. Mindeközben a kortárs technológia és a több százéves pincekultúra természetes módon egészíti ki egymást és zavartalanul fejlődik a meglévő városszövetet.

A rendszerváltást követően a borvidék új fejlődési szakaszba lépett, és megjelentek a korszerű, birtokközponti szemléletű borászatok. Az új pincészetek már nem csupán feldolgozóüzemként működtek, hanem a szőlőtermesztés, a borkészítés, a vendégfogadás és a márkaépítés központjaivá váltak. A feldolgozás egy része megjelent a dűlők közelében, a település peremén, létrehozva a tájban megjelenő új építészeti réteget. Ezek az épületek ugyanakkor a történeti örökséggel párbeszédben születtek meg, tiszteletben tartva a világörökségi kultúrtáj értékeit.

A Sauska Tokaj ennek az új korszaknak egyik úttörője: egy olyan birtokközpont, amely a szőlőültetvények között jelenik meg, mégis a lehető legkisebb vizuális terhelést gyakorolja a tájra. A nagyméretű üzemi funkciók a felszín alá kerültek, míg a táj fölött csupán két könnyed, szoborszerű forma lebeg. Az épület egyszerre szolgálja a modern borkészítést, a vendégélményt és a táj megőrzését, újraértelmezve a borászat és a hegyaljai kultúrtáj kapcsolatát.

A bemutatott projektek eltérő léptékűek, funkciójúak és más adottságokkal rendelkeznek, mégis közös gondolati keret köti össze őket. Meggyőződésünk, hogy a fenntarthatóság végső mércéje nem csupán az energiafogyasztásban rejlik, hanem abban, hogy az épület képes-e tartós értéket teremteni használói, közössége és környezete számára.